Ki keresztyén?
Te vajon keresztyén vagy?
-
Keresztyén családban nevelkedtem. - Ez még nem jelenti azt, hogy keresztyén vagy.
-
Édesanyám mindig ott volt a templomban. - Ez még nem jelenti azt, hogy keresztyén vagy.
-
Szívesen teszek jót, segítek embertársaimon. - Ez nagyon helyes, de ezt a mohamedánokról is elmondhatnánk. Ez még nem jelenti azt, hogy keresztyén vagy.
-
Megkereszteltek és konfirmáltam/ voltam első áldozó, bérmálkoztam. - Sok ezren mondhatnák el ugyanezt, akik alig-alig törődnek Krisztussal. Ez még nem jelenti azt, hogy keresztyén vagy.
- Hiszem, hogy van Isten. - Ezt maga az ördög is hiszi. Ez még nem jelenti azt, hogy keresztyén vagy.
Nagyon sokan vannak, akik azt hiszik, hogy keresztyének, de Krisztussal mit sem törődnek. Kicsoda keresztyén tehát? …. Kezdjük a kezdet kezdetén.
-
Kezdetben, amikor Isten megteremtette az embert, tökéletesnek, jónak és bűntelennek alkotta. Azt akarta, hogy az ember a barátja legyen, és rábízta a Földet.
-
Isten azonban nem robotembert teremtett. Drága ajándékot adott az embernek: a szabad akaratot. Hogy válasszon a helyes és a helytelen, a jó és a rossz között. Azt kívánta, hogy az ember szabad akaratából, ne pedig kényszerből szeresse Őt. A paradicsomi kertben, az Édenben bármit megtehetett az ember, mindenhez hozzányúlhatott, mindenből ehetett, kivéve egyetlen fának a gyümölcséből, a jó és rossz tudásának gyümölcséből nem ehetett. A szabadsága mellett az ember kezdetben bűntelen, romlatlan volt, mert „valóságos igazságban és szentségben teremtetett” (Efézus 4, 24). Vagyis képes lett volna megtartani Isten parancsát.
-
Az ember azonban a rosszat választotta, az engedetlenség útjára lépett. A saját elgondolása szerint élt, ahelyett, hogy Isten útmutatását, akaratát és kedvét kereste volna. Vagyis vétkezett, bűnt követett el. Ezzel a lépéssel azonban az egész világba belépett a bűn.
A két út ismertetőjegyei
A széles úton Jézus Krisztusnak nincsen sem helye, sem szava. A széles úton járó ember soha nem fogja kérdezni, mielőtt bármihez is hozzáfogna, hogy „Jézus, mit szól hozzá?” Csak a keskeny úton járó ember kérdezi ezt, amikor dönteni kell, hogy „hol vegyek magamnak egy házat, ki legyen az életem párja, esetleg megvegyek-e valamit, vagy ne vegyek, mennyi gyermekem legyen, mit tegyek a pénzemmel, milyen állást fogadjak el?”
A széles úton járó embernek meg sem fordul a fejében, hogy ezekben a dolgokban Istenhez forduljon, hanem teszi a dolgát, s megy a maga feje után.
Lehetséges, hogy imádkozik a széles út embere is, csakhogy egészen másképp. A széles úton járó ember ezt mondja: „én megyek elől, Jézus, Te pedig gyere utánam és segíts, ha bajban vagyok.” Neki az Úr csak besegítőnek, vagy kisegítőnek kell. A széles úton járó ember is jár(hat) templomba, az ismertetőjele viszont az, hogy számára a Biblia nem tekintély. Isten szavát bírálja, felülbírálja, nem érzi a maga számára kötelezővé.
Nehogy azt higgye valaki, hogy a széles úton járó emberek nem tesznek semmi jót! Sőt, olykor nagyon is segítőkészek! Amúgy akár egész rendes emberek is lehetnek, de Jézus nélkül és a Biblia nélkül élnek. Nem érdekli őket, hogy mi a jó, valójában nem is tudja, hogy mi a jó. A legjobb szándéka ellenére is rosszat tesz.
Aki a keskeny úton jár, biztosan célba érkezik, hazaér. Milyen sok ember mondja ma: Kérem, ha én tudtam volna, hogy ennek a házasságnak ez lesz a vége … Vagy: ha én tudtam volna, hogy ilyen öreg korom lesz … Ha én tudtam volna, hogy ilyen vége lesz ennek a barátságnak, akkor soha nem léptem volna rá erre az útra, amit végigjártam! Nagyon sok ember sóhajt fel így! Ha én tudtam volna, hogy mi lesz az én életutamnak a vége! A keskeny út vándorai soha nem fogják ezt mondani. Ő biztosak abban, hogy célba érnek, és amikor ott lesznek, nem fognak azon sajnálkozni, hogy más utat kellett volna választaniuk. Ők útközben is azt mondják, „(Istenem, Te) elöl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartottad kezedet”. Mind azt fogják mondani, hogy megérte. Azt, hogy mit hoz a holnap, nem tudom, de egyet tudok: akik a keskeny úton járnak, azok az életre, az örökéletre fognak megérkezni.
Erre az útra hív ma bennünket Jézus. A széles utat senki sem választja, arra mindenki odaszületik. A keskeny utat azonban meg kell találni, azt választani kell, rá kell lépni. Dönteni kell! Arról, hogy Te is ezen az úton szeretnél-e járni?
Két út
Mindnyájan rajta vagyunk egy úton, egy életúton. Megszülettünk és ráléptünk erre az életútra, és végig kell járnunk, akár tetszik nekünk, akár nem. Hova visz ez az út?
A Bibliában azt olvassuk, hogy az ember útja kétféle lehet. Vannak emberek, akiknek az útja a veszedelembe visz, másoknak pedig az életre.
„Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” Máté evangéliuma 7, 13-14
Nagyon megdöbbentő Jézusnak ez a szava. Némely emberek meghalnak, és mennek a veszedelemre, mert már itt, a Földön is azt az utat járták. A veszedelem azt jelenti, hogy nincs visszaút. Onnan már nem lehet visszajönni, nem lehet utat váltani, ott vége a reménynek!
Mitől függ, hogy kinek hová vezet az útja, milyen lesz a vége?
Jézus szerint attól, hogy milyen utat választottunk. Jézus az út alatt a mi életutunkat, a mi életmagatartásunkat, életmódunkat, gondolkodásunkat érti, azt, ahogyan élünk. Te milyen úton jársz?
Az a benyomásunk, hogy nagyon sokféle út létezik. Ahány ember, annyi életút. De ez csak a látszat, Jézus szerint kétféle út vezet ki ebből a földi életből. Az egyik határállomáson kilépve az ember a veszedelemre (kárhozatra) megy, míg a másikon az életre, ami az örökéletet jelenti.
A széles úton sokan járnak. Miért járnak olyan sokan rajta? Azért, mert nem tudják, hogy a széles út hova visz! Ha én tudom, hogy egy útnak a végén, amin megyek – egy szakadék tátong, abban a percben visszafordulok, és nem megyek tovább rajta. Csak akkor folytatom az utat, ha nem tudom, vagy nem akarom tudomásul venni, hogy ott mi vár rám.
Ha valaki azt mondja: „Nem tudom, hogy hova visz az utam” – ez rossz jel! Mindegy, hogy ki vagy; lehetsz nagyon okos ember, fontos beosztásban, lehetsz sikeres, gazdag, vagy egészséges, ha nem tudod, hogy hová visz az utad – akkor a széles úton mégy.
Vészes jel az is, amikor valaki azt mondja, hogy „Majd kiderül!” Ugyanis csak a végén derül ki, és akkor már senki nem tud változtatni rajta.
A két út között ez döntő különbség: aki a széles úton megy, az nem tudja, hogy hova visz az útja. És azt sem tudja, hogy milyen úton halad! Aki pedig a másik úton megy, tudja, hogy ő most a keskeny úton jár.
Ha nem tudod, hogy milyen úton jársz, állj most meg! Állj meg, hogy megmondja Neked az Úr Jézus Krisztus, hogy hova visz az utad. Ő azt szeretné, ha mindnyájan egy „útellenőrzést” tartanánk, és megkérdeznénk magunktól: hová vezet az utam? Az Úr segítsen meg mindnyájunkat, hogy tudjunk utat váltani, a széles útról a keskenyre!
„Lásd, eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Ezért parancsolom ma neked, hogy szeresd Istenedet, az Urat, járj az ő útjain, tartsd meg parancsolatait, rendelkezéseit és döntéseit, és akkor élni és szaporodni fogsz, mert megáld téged Istened, az Úr azon a földön, amelyre bemégy, hogy birtokba vedd. De ha elfordul a szíved, és nem engedelmeskedsz, hanem eltántorodsz, más istenek előtt borulsz le, és azokat tiszteled, kijelentem nektek már most, hogy menthetetlenül elvesztek. Nem éltek hosszú ideig azon a földön, ahova most átkeltek a Jordánon, hogy bemenjetek oda, és birtokba vegyétek. Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!” Mózes 5. könyve 30, 15-19
Hová visz az utad?
Kocsi száguld az úton. A vezető keze lustán pihen a kormánykeréken. Összeráncolt homlokkal mered a fényszóróval bevilágított útszakaszra. Fogát csikorgatja, valahányszor egy-egy szembejövő kocsi nem veszi le a fényt idejében, vagy egy még gyorsabban száguldó autó úgy előz, hogy őt elvakítja a visszapillantó-tükör. Hová visz az útja? Hová viszi őt, a „kilométerfalót”, minden útja, amelyen végigszáguld? Hová rohan, és hova rohanunk mi mindnyájan? Hát nem teljesen mindegy? Fő, hogy versenyt fussunk az idővel! Üzleti megbeszélésre, összejövetelre, néhány perces látogatásra egy barátunkhoz … Fő, hogy mindig úton legyünk, egyik programtól a másikig. Mindnyájan kocsiban ülünk, és száguldunk. Utunk mentén az elsuhanó útjelző táblák mind ugyanazt az irányt mutatják: a munka, az új feladatok elvégzése, az életszínvonal emelkedése, a magasabb munkabérek, a nagyobb szociális biztonság felé. Mindig csak előre, méghozzá olyan gyorsan, ahogy csak lehet! Még a hétvégi pihenő idején, magánéletünkben is hajszolnak az útjelző táblák: „Előre, csak nem maradunk le? Hiszen a főnök feleségének már megvan az új ….-a.” És újra rátaposunk a gázpedálra. Úton vagyunk, rohanunk. … De milyen úton???
Heti imádság
Isten keres téged
Biblia-olvasás
A bibliaolvasás áldásai
Látogatók
Jelenleg 3 vendég és 0 felhasználó van vonalban.